kprf.ru, 2017. 10. 03.

oroszorszagA 24 éve, 1993 októberének elején történt események – ez Oroszország történetének a Szovjetunió és a szovjetrendszer áruló szétrombolása utáni legtragikusabb, legszörnyűbb lapja. Egyben ez a bűnöző-oligarchikus hatalom történetének legaljasabb, legszégyenletesebb lapja is. A törvényesen megválasztott Legfelső Tanács szétlövése, az új „gazdákat” zavaró alkotmány szétlövése, a törvény és a saját jogai védelmére kelt nép szétlövése – mindezek a bűncselekmények teljes mértékben leleplezték annak a liberális fasizmusnak a torz arculatát, amely a peresztrojka éveiben a hatalomra tört, a polgároknak demokráciát, glasznosztyot és felvirágzást ígérve. Megszerezve a hatalmat, megmutatta véres vigyorát, aláírta a készségét nem riadni vissza semmilyen erőszaktól, semmilyen bűncselekménytől az újgazdagok érdekei és az ezeket kiszolgáló kormányzat kedvéért.

Az Oroszországban, ’93 őszén elkövetett bűncselekmény az oligarchikus kapitalizmus bűnöző lényegének látványos bizonyítéka lett. Annak a rendszernek, amelynek elválaszthatatlan jellegzetessége a nép iránti gyűlölet, a törvényi normák megvetése és a bandita erőszak azok ellen, akik nem békülnek ki a törvénytelenséggel és igazságtalansággal.

A szovjetellenes liberálisok szabadságot és demokráciát ígértek, de már két évvel az után, hogy trónra ültették az írástudatlan és nem józan elnöküket, példátlan önkényt és repressziót zúdítottak a társadalomra.

Ezek a „piacbarátok” jogállam felépítését ígérték. De alighogy a tolvaj kezükbe került az ország irányítása, eltaposták és szétlőtték a jogot és az Alaptörvényt. Tankágyúkkal vették célba a parlamentet, lőni kezdték a népet és a választott képviselőit.

Az emberi jogok e gondviselői társadalmi igazságosságot ígértek. De, amikor eljött az ideje az ígéretek teljesítésének, Oroszországra zúdították a Gajdar-Csubajsz-féle „sokkterápiát”, kirabolták a polgárokat és a nemzetgazdaság megsemmisítésébe kezdtek. Aztán szétlőtték az alkotmányt, amely ellent mondott a bűnöző tevékenységüknek. Az országra ténylegesen korlátlan elnöki hatalmat kényszerítettek. A liberális szabadságról szóló mesékből gazemberek és csirkefogók diktatúrája lett.

Mindennek leckéül kell szolgálnia ma is, amikor azok politikai örökösei, akik a ’90-es évek elején lábbal tiporták törvényt és hadat üzentek a társadalomnak, újra hatalomra törnek, „narancssárga forradalomról” és oroszországi Majdánról álmodozva. A liberálisok más örökösei szociális-gazdasági politikájukkal a népet a tömeges elnyomorodás szakadékába, a lázadásba és a tömeges zűrzavarba lökdösik. Ők azok, akik évről évre a degradáció költségvetését kényszerítik Oroszországra, országunkat a nyersanyag-függelék szerepére kárhoztatva, amelynek nincs joga teljes értékű fejlődésre, méltó jövőre.

Ők azok, akik ma, amikor a NATO csápjai mind szorosabban fonódnak az ország nyakára, a következő három év költségvetési tervében a védelmi kiadások majd 15 százalékos csökkentését iktatják, és ezzel teljes mértékben követik a nemzetellenes programot, amelyet a „legjobb” pénzügyminiszter Kudrin, a liberális fundamentalizmus egyik fő ideológusa javasolt.

Az ő tehetségtelen és romboló politikájuk vezetett oda, hogy Oroszországban olyan termelő egységek ezreit semmisítették meg, amelyek a szovjet korban sikeresen fejlődtek, biztosítva Hazánk gazdasági függetlenségét és társadalmi stabilitását. Az ő gazdaságirányításuk visz a krach peremére, vezet az orosz nem-nyersanyag-szektor degradációjához és csődjéhez, amelynek a termelő kapacitásai fele részben már elavultak.

A szerszámgépek száma az utóbbi tíz évben, az országban a felére csökkent. Csak ez év első hét hónapjában, tíz százalékkal csökkent az oroszországi vállalatok nyeresége. Közülük sok, stratégiailag fontos is, már az összeomlás állapotában van. Az egyik legutóbbi példa: a „Traktorgyárak” nevű nagy gépipari konszern, amely több mint tucatnyi vállalatot foglal magába Oroszország-szerte. Elkerülhetetlen csődjéről tett kijelentést a napokban a Rosztekh vezetője, Csemizov.

Az alkotmány jelcini szétlövése engedte végleg szabadjára a szovjetellenesek és ruszofóbok e politikáját, amely oda vezetett, hogy ma Oroszországban több, mint húszmillió nincstelen él. A lakosság három negyede a szegénység és a nyomor közti határon egyensúlyoz, ugyanennyi állampolgárnak nincs semmilyen megtakarítása. Minden harmadiknak nincs elég pénze ruhát venni, minden tízedik éhezik. Több, mint 70% kijelenti, hogy fél a nyomortól és a munkája elvesztésétől.

Az abszolút többség jövedelme több, mint három éve szüntelenül csökken. E mellett kétszáz orosz milliárdos kezében már 460 milliárd USD összpontosul, a szövetségi költségvetés két és félszerese, amelyet egyszerűen elloptak a néptől és a hazai gazdaságtól. Csak ez év kezdete óta adott 28 fő oligarcha a mesés vagyonához még 17 milliárd US dollárt. A dollármilliárdosok számának növekedésében Oroszország lehagyja az összes többi országot. Az utolsó évben a számuk 20%-kal nőtt és elérte a 182 ezret. Míg a válság öli a gazdaságot és kifosztja a dolgozókat, a gazdagok hasznot húznak belőle és közvetlenül érdekeltek a folytatásában.

Éppen a bűnöző privatizálás törvényesítése és az oligarchia korlátlan gazdagodása érdekében lövette 1993-ban a hatalom a népet és az ezt zavaró alkotmányt. Az azóta eltelt évek alatt a gazdagoknak, akiknek a tőkéje bűnöző alapú, sikerült kivinni Oroszországból külföldi off-shore-okba több, mint 60 trillió rubelt, ami öt szövetségi költségvetésnek felel meg. Nekik megengedett kirabolni az országot és a népet; erősíteni a külföldi gazdaságot és pénzügyi rendszert, rombolva a hazait. Íme, ezért harcoltak a ’90 évek kezdetének a politikai bűnözői, lövetve a Szovjetek Házára és az alkotmány védőire. Jelenleg is szenvedjük annak a roncsoló eredményeit, amit akkor sikerült megtenniük. Mert a magának lopkodással, hazugsággal és árulással utat törő rendszer lényege az évek során nem változik.

Indokolt, hogy a múlt évben egyszerre több nemzetközi kutató cég is Oroszországot sorolta az első helyre a világon a szociális egyenlőtlenség terén. A legszerényebb számítás szerint is, az oroszok leggazdagabb egy százalékára jut az ország aktívumainak több, mint 70 százaléka. Ez a mutató még Afrikában is átlag másfélszer kisebb. Szétverve a SZU-t, majd eltaposva a polgárok szociális jogait garantáló népi alkotmányt, az új hatalom, a szociális igazságosság és egyenlőség világon első állama helyén olyan államot épített fel, amely az antiszociális voltát és a vagyoni szétrétegeződését tekintve mindent felülmúl. És ez a világ leggazdagabb, hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkező országában ment végbe. Olyan országban, amely képes volt leküzdeni a hitleri pestist, elsőként kitörni a kozmoszba, és a szocializmus évei alatt hihetetlen magaslatokig jutva a tudomány és a kultúra fejlődésében.

Az 1993 októberében elkövetett bűncselekmény sok részlete mindeddig titok maradt. Az alkotmányellenes fordulatot vizsgáló nyomozó csoportot még 1994 elején feloszlatták. És a gonosz ’90-es évek örököse, a mai hatalom számára sem előnyös az akkor történtek becsületes elemzése. Előnytelen azoknak a teljes leleplezése, akik felelősek a Jelcin és klikkje által kibontakoztatott mészárlásért. De a fő bűncselekmény, amelyet nyilvánvalóan, teljesen végrehajtottak – a szociális állam és a néphatalom megsemmisítése, és az abszolút kisebbség abszolút többség elleni szociális népirtása elveinek a jóváhagyása. Íme, ezt hozták nekünk a Legfelső Szovjetet lövő tankok, amelyek magát Oroszországot, biztonságát és függetlenségét, jövőjét, legszentebb értékeit vették célba. Ennek a tüzelésnek a visszhangja a rendszer mai válsága, a tömeges elnyomorodás és a kirívó szociális egyenlőtlenség.

Ami 1993 őszén történt, azoknak a nyugati vezetőknek a cinikus kettős normáira emlékeztet, akik a világtőke őrei, és mindig arról álmodtak, hogy országunkat az engedelmes nyersanyag-függvény szerepében láthassák. Ők készek az emberi jogok megsértéséről kiáltozni azokban az országokban, amelyek nem kívánják szolgálni a globális tőkét. Készek diktátorokká nyilvánítani az olyan politikai vezetőket, akik nem hajlandók követni az utasításaikat. Ilyenkor előkerülnek a jelszavak a demokráciáról és a szabadságról, majd következnek a szankciók, vagy az amerikaiak és szövetségeseik közvetlen katonai beavatkozása. És ma azt látjuk, hogy a dacolók megtörésére törekedve, nincs ellenükre az egész világot egy új mészárlás lángjai közé lökni. De amikor Jelcin kiadta a nyíltan bűnöző 1400. számú parancsát, amely hatálytalanította az alkotmányt és a polgárháború peremére juttatta az országot, majd parancsot adott az ágyútűzre a parlament ellen és a végrehajtó hatalom törvénytelenségeit ellenzők legyilkolására, az USA és az EU nem is gondoltak arra, hogy elítéljék, és bejelentsék: civilizált országok nem működhetnek együtt olyan elnökkel, aki a nyílt bűnözés és a véres diktatúra útjára tért. Az ilyen diktatúra előnyös volt a Nyugat politikai és pénzügyi elitje számára, mert lehetővé tette, hogy teljes ellenőrzésük alá vonják Oroszországot.

A Nyugat akkor ismét kimutatta, hogy kész eltűrni bármilyen erőszakot, a legbűnösebb rezsimeket is, ha azok a zenéjére járják a táncot. Így volt ez a 20. század végén, és így van most is.

Majd negyedszázada a kriminális kapitalizmus, az oligarchia és kiszolgálói lőttek a szovjethatalomra és a társadalmi igazságosságra, amelyek megőrzését követelte a nép, és a helyreállítását követeli ma. De a harc a szociális jogokért és eszmékért folytatódik. Csak erőt gyűjt napjainkban, amikor a bűnöző kapitalizmus továbbra is Oroszországot és polgárait lövi.

A KPRF e harc tűzvonalában van. A „10 lépés a méltó élet felé” című programunk, amely meghirdeti az oligarcha tulajdon nacionalizálását és az oligarchia teljes megfosztását a hatalomtól, a nemzetgazdaság, a tudomány, az oktatás és a kultúra helyreállítását – ez nem egyszerűen társadalmi-gazdasági program. Ez annak az országnak és azoknak az elveknek az újjászületési programja, amelyek széttaposására törekedtek az 1993. évi alkotmányellenes pogrom szervezői. Meggyőződésünk, hogy a nemzetellenes erőknek akkor csak ideiglenes győzelmet sikerült aratniuk. E győzelem roncsoló következményeiért teljes mértékben felelni fognak a történelem törvényszéke előtt, és a társadalmi igazságosság és a néphatalom újjászületett államának a bírósága előtt is.

(Ford. Szende Gy.)

Megj.: G. A. Zjuganov az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának elnöke

Add comment


Security code
Refresh