New York Times, 2017. ápr. 16.

barghouti inyt master768
Az izraeli börtönökben tartott foglyok fotói Ramallahban, a Ciszjordániában tartott demonstráció alatt. Issam Rimawi / Anadolu Ügynökség, Getty Images

ADARIM BÖRTÖN, Izrael — Az utóbbi 15 évet egy izraeli börtönben eltöltve, tanúja és áldozata vagyok a palesztin foglyok tömeges önkényes letartóztatása és kegyetlen kezelése jogtalan izraeli rendszerének. Minden más változat kimerítése után úgy döntöttem, hogy nincs más választás, mint éhségsztrájkba lépéssel állni ellen ezeknek a visszaéléseknek

Mintegy 1000 palesztin rab döntött a részvétel mellett ebben az éhségsztrájkban, amely ma kezdődik, azon a napon, amelyen mi a Foglyok Napját tartjuk. Az éhségsztrájk az ellenállás legbékésebb hozzáférhető formája. Csak a résztvevőknek és szeretteiknek okoz fájdalmat, abban a reményben, hogy az üres hasuk és az áldozatuk segíteni fogja az üzenetüket a sötét celláik határain túl is rezonálni.

A tapasztalat évtizedei bizonyítják, hogy Izrael embertelen gyarmati és katonai megszállási rendszerének a célja megtörni a foglyok és nemzetük szellemét, testi szenvedésüket okozva, elszigetelve őket a családjaiktól és közösségeiktől, megalázó intézkedéseket használva a leigázásukra. E bánásmód ellenére sem fogjuk megadni magunkat.

Izrael, a megszálló hatalom sokféle módon, közel 70 éve sérti a nemzetközi jogot, és mégis büntetlenek az akciói. A Genfi Konvenciók súlyos megsértését követi el a palesztin nép, a foglyok, köztük férfiak, nők és gyermekek ellen, kivétel nélkül.

Én csak 15 éves voltam, amikor először bebörtönöztek. Alig voltam 18, amikor egy izraeli vallató arra kényszerített, hogy tegyem szét a lábaimat, meztelenül állva a vallató szobában, majd a nemi szerveimet ütötte. A fájdalomtól eszméletemet vesztettem és az esés megmaradó sebhelyet hagyott a homlokomon. A vallató aztán gúnyolt, azt mondta, hogy sosem fogok utódot nemzeni, mert az olyanok utódai, mint én, csak terroristák és gyilkosok.

Néhány évvel később, ismét egy izraeli börtönben voltam, éhségsztrájkot folytatva, amikor az első fiam született. Édességek helyett, amelyeket osztani szoktunk az ilyen híreket ünnepelve, sót osztottam a rabtársaimnak. A fiam alig 18 éves volt, amikor letartóztatták, és négy évet töltött izraeli börtönökben.

A négy gyermekem legidősebbike most egy 31 éves férfi. És én még itt vagyok, folytatva ezt a küzdelmet a szabadságért, együtt foglyok ezreivel, palesztinok millióival, és oly sokak támogatásával szerte a világon. Mit is számít a megszálló és elnyomó és támogatói arroganciája, amely süketté tesz az egyszerű igazságra: A láncaink előbb törnek, mint mi, mert az ember természete követni a szabadság hívását, bármi is az ára.

Izrael közel az összes börtönét inkább az országon belül építette, mint a megszállt területen. Így cselekedve, törvénytelenül és erővel szállít palesztin civileket fogságba, és a helyzetet a családlátogatások korlátozására használja, és szenvedést okoz a foglyoknak a kegyetlen körülmények között végzett hosszú szállításokkal. Az alapjogokat, amelyeket a nemzetközi törvények szerint garantálni kellene, – köztük olyanokat is, amelyeket kínok közepette, korábbi éhségsztrájkokkal biztosítottak – privilégiumokká tették, amelyek megadását vagy megvonását a börtönszolgálat dönti el.

A palesztin foglyok és letartóztatottak kínzást, embertelen és megalázó kezelést és az orvosi segítség mellőzését szenvedik el. Egyeseket a letartóztatás alatt megölnek. A Palesztin Fogolyklub legutóbbi beszámolója szerint 1967 óta ilyen akciók miatt mintegy 200 palesztin fogoly halt meg. Palesztin foglyok és családjaik Izrael kollektív büntetési politikájának az elsődleges célpontjai.

Éhségsztrájkunkkal az ilyen visszaélések megszüntetésére törekszünk.

Az Addameer emberi jogi csoport szerint, az utóbbi öt évtizedben Izrael több mint 800 ezer palesztint börtönzött be vagy tartóztatott le – ez a palesztin terület férfilakosságának mintegy 40 százalékával egyenlő. Jelenleg mintegy 6500 fő van még börtönben, köztük egyesek a politikai foglyok leghosszabb fogva tartási idejének a világrekorderei. Alig van Palesztinában család, amely ne szenvedett volna egy vagy több tagja bebörtönzése miatt.

Hogyan tekintsünk az ügyek ilyen hihetetlen állapotára?

Izrael kettős jogi rezsimet létesített, az igazságügyi apartheid egy formáját, amely gyakorlatilag büntetlenséget nyújt a palesztinok ellen bűnöket elkövető izraelieknek, míg kriminalizálja a palesztin jelenlétet és ellenállást. Az (USA) Külügyminisztérium szerint, a palesztinok elítélési aránya a katonai bíróságok előtt közel 90 százalékos.

Az Izrael által foglyul ejtett palesztinok százezrei között vannak gyermekek, nők, parlamenti képviselők, aktivisták, újságírók, jogvédők, egyetemi emberek, politikai szereplők, harcosok, kívülállók, foglyok családtagjai. És mindennek egy célja van: eltemetni egy egész nemzet törvényes törekvéseit.

E helyett azonban Izrael börtönei a tartós palesztin önrendelkezési mozgalom bölcsőjévé váltak. Ez az új éhségsztrájk még egyszer demonstrálni fogja, hogy a foglyok mozgalma az iránytű, amely utat mutat a harcunknak, a harcnak a Szabadságért és Méltóságért. Ezt a nevet választottuk ennek az új lépésnek a szabadsághoz vezető hosszú utunkon.

Izrael próbál mindannyiunkat terroristáknak bélyegezni, hogy legitimálja a jogsértéseit, köztük a tömeges önkényes letartóztatásokat, a kínzást, a büntető intézkedéseket és a súlyos korlátozásokat. A palesztin szabadságharc aláásására irányuló izraeli erőfeszítés részeként, egy izraeli bíróság engem öt életfogytiglanra és 40 év börtönre ítélt egy politikai show-eljárásban, amelyet a nemzetközi megfigyelők elítéltek.

Izrael nem az első megszálló vagy gyarmati hatalom, amely ilyen eszközökhöz folyamodik. A történelemben minden nemzeti felszabadító mozgalom emlékeztethet hasonló üzelmekre. Ezért áll mellettünk oly sok ember, aki harcol az elnyomás, a gyarmatosítás és az apartheid ellen. A Nemzetközi Kampány Marwan Barghouti és Minden Palesztin Rab Felszabadítására, amelyet Ahmed Kathrada anti-apartheid ikon és a feleségem, Fadwa indított 2013-ban Nelson Mandela korábbi cellájából Robben Island-en, nyolc Nobel-díjas, 120 kormány és vezetők, képviselők, művészek és egyetemi emberek százainak a támogatását élvezi világszerte.

A szolidaritásuk mutatja Izrael erkölcsi és politikai kudarcát. A jogokat nem egy elnyomó ajándékozza. A szabadság és a méltóság egyetemes jogok, amelyek a humanitással járnak, hogy élvezze őket minden nemzet és minden emberi lény. A palesztinok sem lesznek kivétel. Csak a megszállás megszüntetése vet majd véget ennek az igazságtalanságnak és jelzi a béke születését.

A szerkesztők megjegyzése: 2017. ápr. 17.

Ez a cikk magyarázza a szerző börtönbüntetését, de mellőzi kellő kontextus szolgáltatását, megnevezve a cselekményeket, amelyekért őt elítélték. Ezek: öt gyilkosság és tagság egy terrorista szervezetben. Mr. Barghouti elvetette, hogy védekezzen az eljárásban és elutasította az izraeli bíróság illetékességének és törvényességének az elismerését.

Marwan Barghouti palesztin vezető és parlamenti képviselő.

Kiegészítés: 2017. ápr. 20.

A NYT 17.-i közlése (https://www.nytimes.com/2017/04/17/world/middleeast/marwan-barghouti-hunger-strike-israel.html?_r=0) szerint Barghoutit – a sztrájk és a jelen cikk miatt – elvitték a szokásos börtönéből, a Haifához közeli Hadarimból, és magánzárkába zárták egy másik börtönben.

(Ford. Szende Gy.)

Add comment


Security code
Refresh